Irodánk ügyfele egy internetes hírportál kiadója, amely az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy alperese volt, az alkotmánybírósági eljárás indítványozója. A hírportálon egy fényképpel illusztrált cikk jelent meg az akkor közszereplőnek számító felperesről. A fénykép évekkel korábban, a felperes ellen folytatott büntetőeljárás során, jogsértően készült, mivel a készítéskor hatályos szabályok szerint megsértette a felperes személyiségi jogait. A felperes az ügyfelünk, az indítványozó hírportál ellen a kép felhasználása miatt pert indított, azonban ellenkérelmünk alapján a Fővárosi Törvényszék a keresetet elutasította, arra hivatkozással, hogy az azóta hatályba lépett szabályozás szerint egy olyan büntetőügy, amely a felperes közszereplőként elkövetett magatartását vizsgálja, a nyilvánosságra tartozik, így az indítványozó bízhatott a kép újrafelhasználásának jogszerűségében. A felperes fellebbezett, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla alaposnak talált. Az Ítélőtábla álláspontja szerint a büntetőeljárás keretében tartott bírósági tárgyaláson közszereplő személyről is csak a hozzájárulása alapján készíthető hang- vagy képfelvétel, ezt pedig a felperes kifejezetten megtiltotta. A jogerős ítélettel szemben ügyfelünk képviseletében irodánk az Alkotmánybírósághoz fordult, mivel az ítéletet ellentétesnek tartottuk a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságával.

A testület határozatában leszögezte, hogy a jogvita tárgyát képező fénykép, és a cikk, amelyhez kapcsolódott, közérdeklődésre számot tartó eseményről szóló tudósításnak minősül, amelyben a közszereplő felperes – mint korábbi miniszter – közvetlen, személyes érintettsége köztudomású tény. Az indítványozó által közölt cikkre ezért vonatkozik a közügyek vitatását megillető kiemelkedő alkotmányos védelem.

A testület aláhúzta: még ha a jogvita tárgyát képező képfelvétel elkészítését korábban a bíróság jogsértőnek is mondta ki, most már ez a fénykép létezik, felhasználásának alkotmányossága pedig külön vizsgálandó. A cikk emellett egyértelművé teszi, hogy a büntetőeljárás már jogerősen lezárult, a felperest pedig jogerősen felmentették a hivatali visszaélés vádja alól, ezért megállapítható, hogy a beszámoló az eljárás eredményéről objektív módon tudósított. A fénykép nem ábrázolja megalázó helyzetben, súlyosan bántó vagy az emberi méltóság korlátozhatatlan lényegét sértő módon a felperest.

A jogvita tárgyát képező fényképnek a felperes hozzájárulása nélküli felhasználása tehát jelen ügyben nem alkalmas az objektív méltóságérzet megsértésére, a felperes képmáshoz fűződő jogának arányos korlátozását jelenti, és nem minősül visszaélésnek a sajtószabadság gyakorlásával.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság határozatában megsemmisítette a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét. A határozat teljes szövege itt, indítványunk pedig itt érhető el.

The post Döntött az Alkotmánybíróság a közéleti szereplőről a bírósági tárgyaláson készült fényképről appeared first on Balsai Ügyvédi Iroda.

A felperes egy egyesület elnöke. Irodánk ügyfele az alperes, aki ezen egyesület egyik tagja. Az egyesület egyik tagja a T. Zrt. is, amely gazdasági társaságnak a felperes a többségi tulajdonosa és vezérigazgatója, míg a Zrt. kisebbségi tulajdonosa és cégvezetője a felperes gyermeke, dr. S. K. B. Egy napilapban 2011. június 28-án jelent meg cikk arról, hogy a T. Zrt. felszámolóbiztosát a Pécsi Ítélőtábla jogerősen letöltendő szabadságvesztés büntetésre ítélte. A felperes az ítéletről levélben tájékoztatta az egyesület tagjait azzal, hogy az ítéletet igazságtalannak tartja és megköszönte a felszámolóbiztossal együtt érző véleményeket, megértő támogatásukat megköszönte. Egy internetes oldalon 2011. július 7-én cikk jelent meg arról, hogy az elszámoltatási és korrupcióellenes kormánybiztos feljelentést tett a felperes ellen, mert a B. Zrt. felszámolójaként több ingatlant értékén alul értékesített. Az N. internetes oldal 2012. augusztus 14-én megjelent híradása a T. Zrt. és a cégvezetője által felszámolt E. Kft. felszámolása körüli ügyekről adott tájékoztatást. Az I. internetes oldalon 2014. február 14-én cikk jelent meg arról, hogy a felperes a felszámolók névjegyzékébe felvett cégekkel kapcsolatban azt nyilatkozta – annak ellenére, hogy ez kötelező volt – sok cég a pályázatába nem írta be a felmentéssel kapcsolatos ügyeket, ennek ellenőrzését pedig a pályázatokat elbíráló közigazgatási igazságügyi hivatal nem végezte el.

Irodánk ügyfele, az alperes 2014. március 5-én egy elektronikus levelet tett közzé, amelyhez mellékletként egy felhívást csatolt. Ezt a T. Zrt. is megkapta elektronikus úton. A levélben az alperes a címzetteket szakmai önszerveződési törekvéseiről tájékoztatta, amelynek célja egy egyesület alapításával olyan érdekképviselet létrehozása, amelyre nem volt példa a szakma történetében. Deklarálta, hogy valódi szakmai érdekképviselet kialakítását tűzte ki célul, amely képes partnerként részt venni a szakmai szintű tárgyalásokban és képes biztosítani a szakma képviselőinek továbbképzését. A levélben az alperes kifejtette azt, hogy az egyesület jövőképét nem tartják életképesnek, mert a felperes, mint az egyesület elnöke által megküldött köszöntőből és tagszervezeti belépési adatlapból a szervezet hosszú távú célkitűzései és szakmai felkészültsége nem állapítható meg. Az alperes úgy vélekedett, hogy az egyesület „mint érdekképviselet lejáratódott és elnökének botrányaitól volt hangos a sajtó”. Azt is közölte, hogy mindez még inkább rontja az egész szervezet megítélését. Kifejtette, hogy ezért tartja szükségesnek egy teljesen új alapokra helyezett szakmai érdekképviselet megalapítását. Felhívta ezért a címzetteket arra, hogy amennyiben a kifejtett célkitűzésekkel egyetértenek, az új egyesület alapítására vonatkozó részvételi szándékukat jelezzék, és esetleges javaslataikat is osszák meg az alperesekkel. A felhívás nyomán végül az új szervezet nem jött létre.

A felperes egyesületi elnök keresetében annak megállapítását kérte, hogy irodánk ügyfele – az alperes – által közzétett elektronikus levél rá vonatkozó azon kitétele, mely szerint „elnökének botrányaitól volt hangos eddig a sajtó” megsértette a jóhírnevét. A felperes jogkövetkezményként kérte ügyfelünk kötelezését a jogsértés abbahagyására, a jogsértéstől való eltiltásra és elégtétel nyújtására. A felperes álláspontja szerint a kifogásolt kitétel valótlan tényállítás, mert ő maga semmilyen botránynak nem volt részese sem magánszemélyként, sem pedig egyesületi elnökként. A felperes álláspontjának igazolására az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa által készített szakvéleményt is csatolt, amely a kitételt tényállításnak minősítette. A felperes kihangsúlyozta, hogy az általa folytatott tevékenység az alperes által hivatkozott újságcikkek alapján sem tekinthető botrányosnak és a sérelmezett állítás kifejezésmódját is sértőnek, lealacsonyítónak nevezte.

Ügyfelünk képviseletében előterjesztett ellenkérelmünkben a kereset teljes elutasítását kértük. Álláspontunk szerint a felperes által kifogásolt közlés nem tény állítása, hanem vélemény kifejezése volt, amelyet a megfogalmazás módja és annak szövegkörnyezete is alátámaszt. Az alperes nem alap nélküli véleményt formált és közéleti vita keretében fejtette ki saját álláspontját. A felperes által csatolt, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa által készített irattal kapcsolatban kifejtettük, hogy amennyiben az adott kijelentés hétköznapi értelemben véve tényállításnak is minősül, az nem azonos a tényállítás jogi fogalmával, erre figyelemmel az a jogvita mikénti eldöntése szempontjából sem bír jelentőséggel. Álláspontunk szerint a levél egésze a felperes elnökségével működő egyesület tevékenységének értékelését, bírálatát, kritikáját hordozta, ebből következően a levél egésze teljesen egyértelműen véleménynyilvánítást tartalmaz. Így az személyiségi jogsértés megállapítására nem alkalmas.

A keresetet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította, amelyet a felperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyott. A jogerős ítélet szerint a sérelmezett közlés nem tényállítás, hanem véleménynyilvánítás. Annak eldöntése, hogy jogi szempontból tényállításról vagy véleménynyilvánításról van-e szó, egyértelműen jogi kérdés, nem pedig nyelvészeti szakkérdés. A jogerős ítélet kiemelte, hogy a bírói gyakorlat szerint a jóhírnév sérelme szempontjából tényállításnak csak a múltban vagy a jelenben történt konkrét cselekményre, vagy eseményre vonatkozó közlés minősül. A tényállítás és a véleménynyilvánítás elhatárolása az ún. bizonyíthatósági teszt alapján történik, és az a közlés, amelynek valósága, vagy valótlansága bizonyítható, az tény; amelynek valóságtartalma nem bizonyítható, az pedig vélemény. Ehhez képest a pontos állítások nélküli, általános jellegű, konkrétumokat nélkülöző megfogalmazás csak azt az alperesi értékítéletet juttathatja kifejezésre, hogy a felperessel összefüggésbe hozható sajtócikkek botrányosak, és alkalmasak az egész szervezet megítélésének rontására. A jogerős ítélet álláspontja szerint a „botrány” valamint a „hangos a sajtó” kitételek semmilyen konkrétumot nem tartalmaznak, konkrétan nem is bizonyíthatóak. A másodfokú bíróság szerint a véleménynyilvánítás ugyanakkor nem nélkülözte a valóságalapot sem, vagyis a felperes és a felperes személyéhez köthető gazdasági társaság tevékenységével kapcsolatosan az évek folyamán több újságcikk is megjelent. Összességében az alperes az értékítéletét juttatta kifejezésre oly módon, hogy a felperes és a hozzá köthető gazdasági társaság tevékenysége botrányosnak minősíthető és ez az alperes véleménye.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresettel egyező tartalmú ítélet meghozatalát. Ügyfelünk képviseletében felülvizsgálati ellenkérelmünkben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kértük annak helyes indokaira hivatkozással.

A Kúria nyilvános felülvizsgálati tárgyalást követően meghozott döntésében a felülvizsgálati kérelmet megbírálva azt alaptalannak találta. Álláspontja szerint a jogerős ítélet helytállóan, jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a vitatott kitétel a teljes szövegkörnyezetre is figyelemmel egyértelműen értékelésnek, véleménynyilvánításnak minősült. A felperes által hivatkozott nyelvészeti szakvéleménnyel kapcsolatban a legfelső instancia kifejtette, hogy jelen esetben egyértelműen jogi értelmezésről nem pedig nyelvészeti szakkérdésről van szó. Az egész e-mail célja, rendeltetése a felperes által vezetett egyesülettel szembeni kritika, bírálat kifejtése volt, illetve egy konkurens érdekképviseleti szerv létrehozásának kezdeményezése, ezért a megjelenteket ennek keretében kell értékelni. A Kúria felidézte az Alkotmánybíróság irányadónak tekinthető határozatainak indokolásait és az azokkal összhangban alakuló bírói gyakorlatot. Ennek megfelelően a szabad véleménynyilvánításhoz való jog olyan kiemelt fontosságú alapjog, amelynek csak kivételesen indokolt esetben lehetséges a korlátozása. Ez az alapjog a véleménynyilvánítás lehetőségét védi, vagyis nem a kifejtett vélemény tartalmára vonatkozik. Amennyiben tehát a bíróság egy-egy kitételt véleményként értékel, nem annak valóságtartalmáról foglal állást, mert az nem a feladata. Az egyén személyes véleményére, értékítéletére, a véleménynyilvánítás szabadsága minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmeken vagy észérveken alapul. A bírói gyakorlat a meghökkentő vagy megütközést keltő vélekedéseket is védelmezi, mert a vita lehetőségét tekinti elsődlegesnek. A Kúria álláspontja szerint nem helytálló az a felperesi álláspont, hogy a perbeli közlés véleményként kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő vagy megalázó volna. Ugyanis a jelen esetben a véleménynek voltak megjelölt ténybeli alapjai, a felperes által is tulajdonolt cég tevékenységéről valóban jelentek meg újságcikkek, ezek kapcsán a felperes tevékenysége is minősíthető véleménynyilvánítás szintjén. Ez a minősítés külső objektív szemlélet szerint nem volt gyalázkodó. Jelen esetben az alperes a Kúria szerint nem lépte túl a szabad véleménynyilvánítás eddigiek szerint tágabban, az alkotmányos követelményeknek megfelelően értelmezett kereteit.

A Kúria döntése a Bírósági Határozatok tárában BH 2018.7.189 szám alatt jelent meg.

The post Tájékoztató a Kúria véleménynyilvánítási szabadságot érintő döntéséről appeared first on Balsai Ügyvédi Iroda.

A tényállás szerint a már jogerősen kiszabott szabadságvesztését töltő terhelt felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Kúria a szabadságvesztést kiszabó jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban a törvényszék – közelebbi indokolás nélkül – a Btk. 92. § (1)-(2) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a korábban jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztést. A másodfokon eljárt ítélőtábla mellőzte a beszámítást. Kifejtette, hogy „a beszámítást megalapozó előzetes fogvatartás az őrizetben és az előzetes letartóztatásban töltött időt foglalja magában, s a törvényi rendelkezés »méltányosságból« történő tágítására nincs lehetőség”. A harmadfokú bíróságként eljárt Kúria ezzel szemben azt állapította meg, hogy a terhelt által 2015. február 14. és 2016. május 26. napjai között töltött szabadságvesztés büntetés beszámítását a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztésbe tévesen mellőzte a másodfokon eljárt ítélőtábla.

A Btk. 92. § (1) bekezdése alapján az előzetes fogvatartás teljes idejét be kell számítani a kiszabott szabadságvesztésbe, elzárásba, közérdekű munkába és pénzbüntetésbe.

A Kúria indokolásában kiemelte, hogy az előzetes fogvatartás fogalmát a törvény külön nem határozza meg. Az ítélkezési gyakorlat előzetes fogvatartás alatt elsődlegesen az előzetes letartóztatást és az őrizetet érti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más, a természete alapján előzetes fogvatartást jelentő szabadságelvonást ne lehetne az előzetes fogvatartás fogalma alá vonni. A BH 1957.1727. számú döntés szerint a kiszabott börtönbüntetésbe történő beszámítás szempontjából nemcsak a Bp. 97. §-a alapján elrendelt előzetes letartóztatást, hanem az elkövetett cselekményből eredő minden egyéb, például a karhatalom által hivatalos eljárás során alkalmazott szabadságelvonást is figyelembe kell venni. [A BJD 552. szám alatt közzétett szövegezésben: a kiszabott börtönbüntetésbe történő beszámítás szempontjából nemcsak Bp. 97. §-a (Be. 120. §) alapján elrendelt előzetes letartóztatást, hanem az elkövetett cselekményből eredő minden egyéb, hivatalos eljárás során alkalmazott szabadságelvonást is figyelembe kell venni.] A Legfelsőbb Bíróság a BH 1983.429. szám alatt közzétett döntésének indokolásában ugyancsak kimondta, hogy a Btk. 99. § (1) bekezdése szerint a kiszabott szabadságvesztésbe az előzetes fogvatartás teljes idejét be kell számítani, s az e rendelkezés alkalmazásában kialakult ítélkezési gyakorlat értelmében a beszámítás szempontjából nemcsak az előzetes letartóztatást, hanem a cselekményből eredő minden egyéb hivatalos eljárás során alkalmazott szabadságelvonást figyelembe kell venni.

A Kúria utalt arra is, hogy az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény 28. §-a szerint az európai elfogatóparancs végrehajtásából eredő külföldi fogvatartás teljes időtartamát – beleértve a 23. § (3) bekezdés d) pontja szerinti fogva tartást is – a Btk.-nak az előzetes fogvatartás és a házi őrizet beszámítására vonatkozó szabályai szerint, a külföldi fogvatartás jellegére figyelemmel kell beszámítani a bíróság által kiszabott büntetésbe vagy szabadságelvonással járó intézkedésbe. Hasonló rendelkezést tartalmaz a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 29. § (3) bekezdése is a Magyarországról történő kiadatás kapcsán, amikor kimondja: a külföldi fogvatartás teljes időtartamát a Btk.-nak az előzetes fogvatartás és a házi őrizet beszámítására vonatkozó szabályai szerint, a külföldi szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés jellegére figyelemmel kell beszámítani a bíróság által kiszabott büntetésbe vagy szabadságelvonással járó intézkedésbe.

A Kúria szerint mindebből az következik – miként például a perújítási eljárásban is –, hogy a megismételt eljárásban hozott újabb ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamába előzetes fogvatartásként be kell számítani a feloldott jogerejű ítélettel kiszabott szabadságvesztésben töltött időt is.

A Kúria így megállapította, hogy az elsőfokú bíróság erről a kérdésről tehát helytállóan döntött, míg a másodfokú bíróság téves álláspontot foglalt el, ezért a másodfokú bíróság ítéletét – a Be. 372. § (1) bekezdése alapján – e körben is megváltoztatta és mellőzte a korábban jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztésből kitöltött idő beszámítását mellőző másodfokú rendelkezést. Ennek folyományaként „feléled” az elsőfokú bíróság helyes rendelkezése a beszámításról.

A Kúria kitért arra, hogy a Btk. 2018. január 1. napjával beiktatott 92/B. §-ának (2) bekezdése immár kifejezett rendelkezést tartalmaz arra, hogy amennyiben a perújítás, a felülvizsgálat, a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat, vagy a megismételt eljárás eredményeként hozott ítélet az alapügyben hozott határozatot megváltoztatja, az alapügyben kiszabott és végrehajtott büntetést vagy intézkedést be kell számítani. Emellett érvényesül az a változatlan szabály, hogy a beszámításnál egynapi előzetes fogvatartás egynapi szabadságvesztésnek felel meg [Btk. 92. § (2) bekezdés 1. fordulat]. A Btk.-t módosító 2017. évi CXLIV. törvény javaslatának az 51-60. §-hoz fűzött indokolása értelmében a beszámítás nem csak akkor végezhető el, ha a büntetés vagy az intézkedés teljes tartama végrehajtásra került, hanem abban az esetben is, ha a büntetés vagy intézkedés egy részét hajtották végre. Ilyenkor értelemszerűen a büntetés vagy az intézkedés már végrehajtott részét kell beszámítani. Ez vonatkozik a jelen ügyre is.
A Kúria érvelése szerint az elsőfokú bíróság rendelkezése a 2018. január 1. napja előtti helyzetben – e módosítástól függetlenül is – törvényes volt, ezért döntött a „beszámítás mellőzésének mellőzéséről”.

Egyebekben pedig úgy foglalt állást, hogy a Btk. 92/B. § (1) bekezdése formálisan anyagi jogi rendelkezés, de természetében eljárásjogi, s ekként a 2018. január 1. napjától folyamatban lévő ügyekben az anyagi jog időbeli hatályától függetlenül is alkalmazandó.

A Kúria ítéletének összefoglalóját saját honlapján is nyilvánosságra hozta.

The post A jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztés beszámítása a hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárás során kiszabott szabadságvesztésbe appeared first on Balsai Ügyvédi Iroda.

Néhány éve a felperessel és több másik rendőri vezetővel szemben büntetőeljárás indult vesztegetés gyanúja miatt egy a szervezett bűnözői körökkel összefüggésbe hozott másik személlyel kapcsolatosan. A felperest a nyomozás során adatokkal való visszaéléssel és más bűncselekmények elkövetésével is meggyanúsították. Az eljárás során a vele szemben alkalmazott kényszerintézkedéseken fokozatosan enyhítettek, majd ellene vádat emeltek. A bírósági eljárás zárt tárgyalás elrendelése mellett jelenleg is folyamatban van, elsőfokú ítélet a mai napig még nem született (így a vádlottak büntetőjogi felelősségének megállapítására a mai napig nem került sor). Az érintett büntetőeljárásról a nyilvánosság a zárt tárgyalás elrendeléséig folyamatosan informálódott a sajtón keresztül.

A per tárgyává tett, 4 éven keresztül megjelent mintegy 50 cikkben ügyfelünk médiaszolgáltatóként számos alkalommal foglalkozott a felperest érintő büntetőüggyel (bemutatva annak bizonyítékait) és a szervezett bűnözéssel kapcsolatba hozott egyéb büntetőügyekkel is.

A Kúria határozata indokolásában kiemelte, hogy a valóságnak megfelelő sajtótudósítás követelménye nem azonosítható a vád és védelem szempontjából történő egyenlő arányú, vagy a kiegyensúlyozott tájékoztatással. Az egyik fő követelmény, hogy megfelelően kell utalni az eljárás nyomozati, vagy bírósági szakaszára és folyamatban létére. Ezt kielégíti az, ha az eljárás alá vontakat „gyanúsítottként”, „vádlottként” nevezik meg, közlik a gyanúsítás tartalmát, illetve egyéb módon kiderül a közlemény egészéből, hogy a bűncselekmény kapcsán nem befejezett az eljárás, a cselekményekkel kapcsolatban a gyanúsítottak bűnössége nem került megállapításra. Nem köteles ezért a sajtó minden egyes elkövetésre, cselekvésre vonatkozó mondatban szerepeltetni a „gyanú szerint”, „nyomozás szerint” kifejezéseket, ennek hiánya nem jelenti a bűnösség állítását. A per tárgyává tett cikkek esetébe a korrupt rendőrök, megvesztegetett rendőrök, bűntárs, „X. Y.” rendőrei és az ennek megfelelő cikkben található kifejezések pedig a gyanúsítás tartalmának megfeleltek és a gyanú szerinti kapcsolatok köznapi, „bulvár” megfogalmazásainak minősültek a cikkek egészére figyelemmel.

A Kúria egyetértett azzal, hogy a perbeli esetben fokozott érdek fűződött ahhoz, hogy az érintett büntetőeljárásról, és az abban felmerült bizonyítékokról a társadalom a sajtó útján is megfelelően széles körben ismereteket szerezzen, az információk ellenőrizhetőek legyenek. Az ezzel kapcsolatos eseményekről ezért ügyfelünk az általunk helyesen idézett alkotmánybírósági határozatban a közügyekre vonatkozó szempontok figyelembevételével beszámolhatott és ennek során az érintett rendőri vezetők nevét és egyes esetekben képmását is – a személyiségi jogok megsértésének következményei nélkül – feltüntethette, megjeleníthette.

A hatályában tartott jogerős ítélet szerint a büntetőeljárásról szóló tudósítás esetén a valóságnak megfelelő közlés követelménye azt jelenti, hogy a körülményt, bizonyítékot a valóságnak megfelelően kell bemutatni. Azaz, ha az eljárásban résztvevők (pl. az ügyész, a védő, a terhelt) a sajtón keresztül közölnek az eljárással kapcsolatos részletet, annak meg kell felelnie az eljárásban rögzített adatoknak, például egy videófelvétel tartalma leírásnak meg kell felelnie, annak, ami a felvétel alapján észlelhető, okszerűen megállapítható; a tanúvallomásból vett idézeteknek az összefüggéseket is tekintve, a büntetőeljárásban keletkezett tanúvallomáshoz kell igazodnia. Nem lehet továbbá a tanúvallomást szöveg összefüggéséből kiragadva, valós tartalmától eltérően idézni, és nem lehet megtévesztő a tekintetben, hogy a közöltek milyen büntetőeljárási forrásból származnak. Nem foglalja magában azonban a valóságnak megfelelő közlés kötelezettsége a bizonyítékok sajtó általi értékelésének követelményét, és azt, hogy a sajtónak akár a védelem, akár a vád szempontjából mérlegelnie kellene a bizonyíték súlyát, hitelességét, kétségeit ki kellene fejeznie egy bizonyíték kapcsán. A valóságot csak az olyan bemutatás sérti, amely a bizonyíték bemutatását manipulálja, torzítja, elhallgat az átlagolvasó megítélése szempontjából is lényeges körülményeket.

Önmagában nem sérti a személyiségi jogokat, ha a sajtószerv a cikksorozat egyik cikkében közérdeklődésre számot tartó bűncselekmény kapcsán folyó eljárásban a nyomozóhatóság, vádhatóság bizonyítékát ismerteti, majd egy másikban a védelemét, és az sem, ha a sajtószerv értékelést, véleményt fűz valamely bizonyítékhoz, vagy tanúvallomáshoz, hipotéziseket állít fel, amennyiben az nem téveszthető össze a hatóság álláspontjával. Ebben a körben annak van jelentősége, hogy a sajtószerv közlései ne keltsenek olyan hatást, mintha a büntetőeljárás tárgyát képező cselekményeknél súlyosabb, feltételezésen, egyes tanúk állításain alapuló cselekményekkel is gyanúsítanák vagy vádolnák az eljárás alá vont személyt.

A Kúria végezetül kiemelte, hogy amennyiben a büntetőeljárás nem vezet a felperes elmarasztalására, a felperes a konkrét személyiségi jogi per eredményétől függetlenül jogosult ezen körülmény közzétételét kérni a sajtószervtől.

The post Tájékoztató a Kúria döntéséről, a büntető eljárásról való tudósítás alapvető szabályai tárgyában appeared first on Balsai Ügyvédi Iroda.