A Kúria harmadfokú büntetőeljárás során ügyfelünk javára hozott döntést a korábban jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztés beszámítása tárgyában, megváltoztatva ezzel a másodfokú bíróság ítéletét.
A tényállás szerint a már jogerősen kiszabott szabadságvesztését töltő terhelt felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Kúria a szabadságvesztést kiszabó jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban a törvényszék – közelebbi indokolás nélkül – a Btk. 92. § (1)-(2) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a korábban jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztést. A másodfokon eljárt ítélőtábla mellőzte a beszámítást. Kifejtette, hogy „a beszámítást megalapozó előzetes fogvatartás az őrizetben és az előzetes letartóztatásban töltött időt foglalja magában, s a törvényi rendelkezés »méltányosságból« történő tágítására nincs lehetőség”. A harmadfokú bíróságként eljárt Kúria ezzel szemben azt állapította meg, hogy a terhelt által 2015. február 14. és 2016. május 26. napjai között töltött szabadságvesztés büntetés beszámítását a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztésbe tévesen mellőzte a másodfokon eljárt ítélőtábla.
A Btk. 92. § (1) bekezdése alapján az előzetes fogvatartás teljes idejét be kell számítani a kiszabott szabadságvesztésbe, elzárásba, közérdekű munkába és pénzbüntetésbe.
A Kúria indokolásában kiemelte, hogy az előzetes fogvatartás fogalmát a törvény külön nem határozza meg. Az ítélkezési gyakorlat előzetes fogvatartás alatt elsődlegesen az előzetes letartóztatást és az őrizetet érti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más, a természete alapján előzetes fogvatartást jelentő szabadságelvonást ne lehetne az előzetes fogvatartás fogalma alá vonni. A BH 1957.1727. számú döntés szerint a kiszabott börtönbüntetésbe történő beszámítás szempontjából nemcsak a Bp. 97. §-a alapján elrendelt előzetes letartóztatást, hanem az elkövetett cselekményből eredő minden egyéb, például a karhatalom által hivatalos eljárás során alkalmazott szabadságelvonást is figyelembe kell venni. [A BJD 552. szám alatt közzétett szövegezésben: a kiszabott börtönbüntetésbe történő beszámítás szempontjából nemcsak Bp. 97. §-a (Be. 120. §) alapján elrendelt előzetes letartóztatást, hanem az elkövetett cselekményből eredő minden egyéb, hivatalos eljárás során alkalmazott szabadságelvonást is figyelembe kell venni.] A Legfelsőbb Bíróság a BH 1983.429. szám alatt közzétett döntésének indokolásában ugyancsak kimondta, hogy a Btk. 99. § (1) bekezdése szerint a kiszabott szabadságvesztésbe az előzetes fogvatartás teljes idejét be kell számítani, s az e rendelkezés alkalmazásában kialakult ítélkezési gyakorlat értelmében a beszámítás szempontjából nemcsak az előzetes letartóztatást, hanem a cselekményből eredő minden egyéb hivatalos eljárás során alkalmazott szabadságelvonást figyelembe kell venni.
A Kúria utalt arra is, hogy az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény 28. §-a szerint az európai elfogatóparancs végrehajtásából eredő külföldi fogvatartás teljes időtartamát – beleértve a 23. § (3) bekezdés d) pontja szerinti fogva tartást is – a Btk.-nak az előzetes fogvatartás és a házi őrizet beszámítására vonatkozó szabályai szerint, a külföldi fogvatartás jellegére figyelemmel kell beszámítani a bíróság által kiszabott büntetésbe vagy szabadságelvonással járó intézkedésbe. Hasonló rendelkezést tartalmaz a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 29. § (3) bekezdése is a Magyarországról történő kiadatás kapcsán, amikor kimondja: a külföldi fogvatartás teljes időtartamát a Btk.-nak az előzetes fogvatartás és a házi őrizet beszámítására vonatkozó szabályai szerint, a külföldi szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés jellegére figyelemmel kell beszámítani a bíróság által kiszabott büntetésbe vagy szabadságelvonással járó intézkedésbe.
A Kúria szerint mindebből az következik – miként például a perújítási eljárásban is –, hogy a megismételt eljárásban hozott újabb ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamába előzetes fogvatartásként be kell számítani a feloldott jogerejű ítélettel kiszabott szabadságvesztésben töltött időt is.
A Kúria így megállapította, hogy az elsőfokú bíróság erről a kérdésről tehát helytállóan döntött, míg a másodfokú bíróság téves álláspontot foglalt el, ezért a másodfokú bíróság ítéletét – a Be. 372. § (1) bekezdése alapján – e körben is megváltoztatta és mellőzte a korábban jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztésből kitöltött idő beszámítását mellőző másodfokú rendelkezést. Ennek folyományaként „feléled” az elsőfokú bíróság helyes rendelkezése a beszámításról.
A Kúria kitért arra, hogy a Btk. 2018. január 1. napjával beiktatott 92/B. §-ának (2) bekezdése immár kifejezett rendelkezést tartalmaz arra, hogy amennyiben a perújítás, a felülvizsgálat, a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat, vagy a megismételt eljárás eredményeként hozott ítélet az alapügyben hozott határozatot megváltoztatja, az alapügyben kiszabott és végrehajtott büntetést vagy intézkedést be kell számítani. Emellett érvényesül az a változatlan szabály, hogy a beszámításnál egynapi előzetes fogvatartás egynapi szabadságvesztésnek felel meg [Btk. 92. § (2) bekezdés 1. fordulat]. A Btk.-t módosító 2017. évi CXLIV. törvény javaslatának az 51-60. §-hoz fűzött indokolása értelmében a beszámítás nem csak akkor végezhető el, ha a büntetés vagy az intézkedés teljes tartama végrehajtásra került, hanem abban az esetben is, ha a büntetés vagy intézkedés egy részét hajtották végre. Ilyenkor értelemszerűen a büntetés vagy az intézkedés már végrehajtott részét kell beszámítani. Ez vonatkozik a jelen ügyre is.
A Kúria érvelése szerint az elsőfokú bíróság rendelkezése a 2018. január 1. napja előtti helyzetben – e módosítástól függetlenül is – törvényes volt, ezért döntött a „beszámítás mellőzésének mellőzéséről”.
Egyebekben pedig úgy foglalt állást, hogy a Btk. 92/B. § (1) bekezdése formálisan anyagi jogi rendelkezés, de természetében eljárásjogi, s ekként a 2018. január 1. napjától folyamatban lévő ügyekben az anyagi jog időbeli hatályától függetlenül is alkalmazandó.
A Kúria ítéletének összefoglalóját saját honlapján is nyilvánosságra hozta.