A Kúria irodánk ügyfele javára megbírált ügyben, a Bírósági Határozatok tárában frissen közzétett eseti döntésében megállapította: ha a kifogásolt közlés belül marad a szabad véleménynyilvánításhoz való jog tágabban értelmezett keretein, és a szövegkörnyezetből kitűnően valóban véleményről van szó – amely ugyanakkor kifejezésmódjában indokolatlanul nem bántó, sértő vagy megalázó -, nincs helye a jóhírnévhez való jog megsértése megállapításának.
A felperes egy egyesület elnöke. Irodánk ügyfele az alperes, aki ezen egyesület egyik tagja. Az egyesület egyik tagja a T. Zrt. is, amely gazdasági társaságnak a felperes a többségi tulajdonosa és vezérigazgatója, míg a Zrt. kisebbségi tulajdonosa és cégvezetője a felperes gyermeke, dr. S. K. B. Egy napilapban 2011. június 28-án jelent meg cikk arról, hogy a T. Zrt. felszámolóbiztosát a Pécsi Ítélőtábla jogerősen letöltendő szabadságvesztés büntetésre ítélte. A felperes az ítéletről levélben tájékoztatta az egyesület tagjait azzal, hogy az ítéletet igazságtalannak tartja és megköszönte a felszámolóbiztossal együtt érző véleményeket, megértő támogatásukat megköszönte. Egy internetes oldalon 2011. július 7-én cikk jelent meg arról, hogy az elszámoltatási és korrupcióellenes kormánybiztos feljelentést tett a felperes ellen, mert a B. Zrt. felszámolójaként több ingatlant értékén alul értékesített. Az N. internetes oldal 2012. augusztus 14-én megjelent híradása a T. Zrt. és a cégvezetője által felszámolt E. Kft. felszámolása körüli ügyekről adott tájékoztatást. Az I. internetes oldalon 2014. február 14-én cikk jelent meg arról, hogy a felperes a felszámolók névjegyzékébe felvett cégekkel kapcsolatban azt nyilatkozta – annak ellenére, hogy ez kötelező volt – sok cég a pályázatába nem írta be a felmentéssel kapcsolatos ügyeket, ennek ellenőrzését pedig a pályázatokat elbíráló közigazgatási igazságügyi hivatal nem végezte el.
Irodánk ügyfele, az alperes 2014. március 5-én egy elektronikus levelet tett közzé, amelyhez mellékletként egy felhívást csatolt. Ezt a T. Zrt. is megkapta elektronikus úton. A levélben az alperes a címzetteket szakmai önszerveződési törekvéseiről tájékoztatta, amelynek célja egy egyesület alapításával olyan érdekképviselet létrehozása, amelyre nem volt példa a szakma történetében. Deklarálta, hogy valódi szakmai érdekképviselet kialakítását tűzte ki célul, amely képes partnerként részt venni a szakmai szintű tárgyalásokban és képes biztosítani a szakma képviselőinek továbbképzését. A levélben az alperes kifejtette azt, hogy az egyesület jövőképét nem tartják életképesnek, mert a felperes, mint az egyesület elnöke által megküldött köszöntőből és tagszervezeti belépési adatlapból a szervezet hosszú távú célkitűzései és szakmai felkészültsége nem állapítható meg. Az alperes úgy vélekedett, hogy az egyesület „mint érdekképviselet lejáratódott és elnökének botrányaitól volt hangos a sajtó”. Azt is közölte, hogy mindez még inkább rontja az egész szervezet megítélését. Kifejtette, hogy ezért tartja szükségesnek egy teljesen új alapokra helyezett szakmai érdekképviselet megalapítását. Felhívta ezért a címzetteket arra, hogy amennyiben a kifejtett célkitűzésekkel egyetértenek, az új egyesület alapítására vonatkozó részvételi szándékukat jelezzék, és esetleges javaslataikat is osszák meg az alperesekkel. A felhívás nyomán végül az új szervezet nem jött létre.
A felperes egyesületi elnök keresetében annak megállapítását kérte, hogy irodánk ügyfele – az alperes – által közzétett elektronikus levél rá vonatkozó azon kitétele, mely szerint „elnökének botrányaitól volt hangos eddig a sajtó” megsértette a jóhírnevét. A felperes jogkövetkezményként kérte ügyfelünk kötelezését a jogsértés abbahagyására, a jogsértéstől való eltiltásra és elégtétel nyújtására. A felperes álláspontja szerint a kifogásolt kitétel valótlan tényállítás, mert ő maga semmilyen botránynak nem volt részese sem magánszemélyként, sem pedig egyesületi elnökként. A felperes álláspontjának igazolására az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa által készített szakvéleményt is csatolt, amely a kitételt tényállításnak minősítette. A felperes kihangsúlyozta, hogy az általa folytatott tevékenység az alperes által hivatkozott újságcikkek alapján sem tekinthető botrányosnak és a sérelmezett állítás kifejezésmódját is sértőnek, lealacsonyítónak nevezte.
Ügyfelünk képviseletében előterjesztett ellenkérelmünkben a kereset teljes elutasítását kértük. Álláspontunk szerint a felperes által kifogásolt közlés nem tény állítása, hanem vélemény kifejezése volt, amelyet a megfogalmazás módja és annak szövegkörnyezete is alátámaszt. Az alperes nem alap nélküli véleményt formált és közéleti vita keretében fejtette ki saját álláspontját. A felperes által csatolt, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa által készített irattal kapcsolatban kifejtettük, hogy amennyiben az adott kijelentés hétköznapi értelemben véve tényállításnak is minősül, az nem azonos a tényállítás jogi fogalmával, erre figyelemmel az a jogvita mikénti eldöntése szempontjából sem bír jelentőséggel. Álláspontunk szerint a levél egésze a felperes elnökségével működő egyesület tevékenységének értékelését, bírálatát, kritikáját hordozta, ebből következően a levél egésze teljesen egyértelműen véleménynyilvánítást tartalmaz. Így az személyiségi jogsértés megállapítására nem alkalmas.
A keresetet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította, amelyet a felperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyott. A jogerős ítélet szerint a sérelmezett közlés nem tényállítás, hanem véleménynyilvánítás. Annak eldöntése, hogy jogi szempontból tényállításról vagy véleménynyilvánításról van-e szó, egyértelműen jogi kérdés, nem pedig nyelvészeti szakkérdés. A jogerős ítélet kiemelte, hogy a bírói gyakorlat szerint a jóhírnév sérelme szempontjából tényállításnak csak a múltban vagy a jelenben történt konkrét cselekményre, vagy eseményre vonatkozó közlés minősül. A tényállítás és a véleménynyilvánítás elhatárolása az ún. bizonyíthatósági teszt alapján történik, és az a közlés, amelynek valósága, vagy valótlansága bizonyítható, az tény; amelynek valóságtartalma nem bizonyítható, az pedig vélemény. Ehhez képest a pontos állítások nélküli, általános jellegű, konkrétumokat nélkülöző megfogalmazás csak azt az alperesi értékítéletet juttathatja kifejezésre, hogy a felperessel összefüggésbe hozható sajtócikkek botrányosak, és alkalmasak az egész szervezet megítélésének rontására. A jogerős ítélet álláspontja szerint a „botrány” valamint a „hangos a sajtó” kitételek semmilyen konkrétumot nem tartalmaznak, konkrétan nem is bizonyíthatóak. A másodfokú bíróság szerint a véleménynyilvánítás ugyanakkor nem nélkülözte a valóságalapot sem, vagyis a felperes és a felperes személyéhez köthető gazdasági társaság tevékenységével kapcsolatosan az évek folyamán több újságcikk is megjelent. Összességében az alperes az értékítéletét juttatta kifejezésre oly módon, hogy a felperes és a hozzá köthető gazdasági társaság tevékenysége botrányosnak minősíthető és ez az alperes véleménye.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresettel egyező tartalmú ítélet meghozatalát. Ügyfelünk képviseletében felülvizsgálati ellenkérelmünkben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kértük annak helyes indokaira hivatkozással.
A Kúria nyilvános felülvizsgálati tárgyalást követően meghozott döntésében a felülvizsgálati kérelmet megbírálva azt alaptalannak találta. Álláspontja szerint a jogerős ítélet helytállóan, jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a vitatott kitétel a teljes szövegkörnyezetre is figyelemmel egyértelműen értékelésnek, véleménynyilvánításnak minősült. A felperes által hivatkozott nyelvészeti szakvéleménnyel kapcsolatban a legfelső instancia kifejtette, hogy jelen esetben egyértelműen jogi értelmezésről nem pedig nyelvészeti szakkérdésről van szó. Az egész e-mail célja, rendeltetése a felperes által vezetett egyesülettel szembeni kritika, bírálat kifejtése volt, illetve egy konkurens érdekképviseleti szerv létrehozásának kezdeményezése, ezért a megjelenteket ennek keretében kell értékelni. A Kúria felidézte az Alkotmánybíróság irányadónak tekinthető határozatainak indokolásait és az azokkal összhangban alakuló bírói gyakorlatot. Ennek megfelelően a szabad véleménynyilvánításhoz való jog olyan kiemelt fontosságú alapjog, amelynek csak kivételesen indokolt esetben lehetséges a korlátozása. Ez az alapjog a véleménynyilvánítás lehetőségét védi, vagyis nem a kifejtett vélemény tartalmára vonatkozik. Amennyiben tehát a bíróság egy-egy kitételt véleményként értékel, nem annak valóságtartalmáról foglal állást, mert az nem a feladata. Az egyén személyes véleményére, értékítéletére, a véleménynyilvánítás szabadsága minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmeken vagy észérveken alapul. A bírói gyakorlat a meghökkentő vagy megütközést keltő vélekedéseket is védelmezi, mert a vita lehetőségét tekinti elsődlegesnek. A Kúria álláspontja szerint nem helytálló az a felperesi álláspont, hogy a perbeli közlés véleményként kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő vagy megalázó volna. Ugyanis a jelen esetben a véleménynek voltak megjelölt ténybeli alapjai, a felperes által is tulajdonolt cég tevékenységéről valóban jelentek meg újságcikkek, ezek kapcsán a felperes tevékenysége is minősíthető véleménynyilvánítás szintjén. Ez a minősítés külső objektív szemlélet szerint nem volt gyalázkodó. Jelen esetben az alperes a Kúria szerint nem lépte túl a szabad véleménynyilvánítás eddigiek szerint tágabban, az alkotmányos követelményeknek megfelelően értelmezett kereteit.
A Kúria döntése a Bírósági Határozatok tárában BH 2018.7.189 szám alatt jelent meg.